Természetes és Császár- szülés

Lélektani megközelítés

TETMÉSZETES& CSÁSZÁR-SZÜLÉS

 

Rengeteg tudományos indokot olvashatunk, miért jobb természetes úton Világra hoznunk gyermekünket, viszont legalább ugyanannyi van a Császár- szülés mellett is.

Az elsődleges szempont az ilyen cikkekben, könyvekben az anya és a gyermek jólléte, az, hogy az anya melyiknél él át kevesebb fájdalmat, hogy melyik okoz kevesebb komplikációt, hogy mennyi a regenerálódási idő szülés után. Azt azonban úgy érzem sokan figyelmen kívül hagyják, hogy nem csak a fizikális testi egészséget kellene szem előtt tartanunk, hanem a lelki egészséget is, mind az anya, mind a születendő gyermek részéről.

Most a gyermek szemszögéből nyerhetünk bepillantást, milyen „károkat” okoz fejlődés-lélektani szempontból a Császár- szülés:

 

Először is néhány szó magáról a beavatkozásról:

Császármetszés(Sectio Caesarea)

Olyan műtéti beavatkozás, melynek folyamán az anya hasfalán ejtett metszéssel ”mesterséges” úton hozzák Világra a magzatot. Ez csak akkor indokolt orvosi szempontból, ha ez kevesebb kockázattal jár, mint a hagyományos szülés.

Ilyen eset például:

• Ha idős az édesanya

• Ha az anya medencéjének mérete nem teszi lehetővé, hogy a magzat áthaladjon rajta • Ha a magzat oxigénellátása zavart

• Ha a méhlepény korán levált, és/vagy nem képes ellátni a feladatát

• Ha már megelőzőleg hajtottak végre Császár- metszést és ez indokolttá teszi.

 

Napjainkban ezekkel ellentétben már a szülő saját kérésére is végrehajthatják azt, persze elgondolkodtató, hogy mennyire éri meg a későbbiekre való tekintettel.

 

Megfigyelések Császárral született leánygyermekeken:

 

• Alagút fóbia: Pszichológiai kutatások szerint azok a lányok, akik így születtek, szinte mindegyiküknél kialakul az előbb említett „Alagút-fóbia”. Mivel nem jöttek keresztül a szülőcsatornán, a játékalagutaktól és hasonló szűk csövektől eredendően irtóznak. Persze ezt megfelelő segítségnyújtással és bíztatással semlegesíteni lehet, mégis amíg tart, eléggé zavaró. Ez csak egyike a felszínesnek mondott tűneteknek, amivel a Császárral született gyermekeknek számolniuk kell.

• A nagyobbik gond az, hogy ezeket a lányokat nem, vagy csak hatalmas nehézségek árán lehet meggyőzni arról, hogy a gyermekük világra hozásának módja nem feltétlenül az, ha az orvos kioperálja azt belőle. Meg kell velük értetni, hogy mint a nevében is benne van, a szülés egy természetes folyamat. Ők szinte csak passzív résztvevőként feküdnének ott a műtőasztalon és szinte mint egy külső szemlélő, várják, hogy gyermeküket karjukban tartsák. Viszont amennyiben az illető lány/nő/anya nem tesz tudatosan a változás érdekében, hogy maga mögé utasítsa ezt a tulajdonképpen természet- ellenes akaratát, így nagy esély van arra, hogy születendő gyermekét is erre a sorsra „kárhoztassa”. Ebből következik a harmadik pont, miszerint:

• Azok a lány gyermekek, akik Császár- metszéssel jöttek világra, felnőtt korukra idegenkedni fognak a szüléstől, már csak annak gondolatáról is. Ez egy tudattalan, önkéntelen folyamat. Nem akarják vállalni az áldott állapotot, ők ezt leginkább kínként képzelik el és rettegnek, hogy mi lesz, ha majd eljön a szülés ideje. Sokak, szinte mindegyikük imádja a gyerekeket, azonban sajnálatos módon tudat alattijuk gyermek- ellenes mentalitását figyelhetjük meg.

• Végül az anya-gyerek kapcsolatra térnék ki. Megfigyelték, hogy a Császárral született gyermekek és édesanyjuk között van, hogy nem alakul ki az a fajta feltétel nélküli kölcsönös szeretet, amely megszokott lenne kettejük között. (Persze ez NEM igaz mindegyik esetre, ám természetes szülésnél sokkal kisebb ennek az esélye.)

Ez több tényezőre vezethető vissza, ezek közül néhány:

- Egyrészt maga a szülés folyamata olyan változásokat idéz elő az anyában (hormonális, testi, lelki), melyeket nem igazán lehet ugyanolyan mértékben kiváltani, ha az kimarad.

- Másrészt a megszületést követően szinte elengedhetetlenül fontos lenne az újszülött mellre helyezése, hogy a kisgyermek azonnal testi kontaktusba kerüljön édesanyjával, érezze a már megszokott szívdobbanásokat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha semmilyen komplikáció nem lép fel. Sajnos előfordul, hogy mégsem hagyhatják ott a babát, hiszen az egészsége a legfontosabb, de Császárral szülésnél 100%-ban biztos, hogy el kell vinni Őt, hogy mindkettejüket kivizsgálják.

 

Igaz, sok érv létezik még pro és kontra, de ezeket találtam a legszembetűnőbbnek annak szemléltetésére, hogy milyen lelki velejárói lehetnek a későbbiek során ennek a beavatkozásnak.

 

Vélemény: Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy miként vélekedik ezzel kapcsolatban. Azt kell mérlegelni, hogy a saját „kényelmünk” érdekében vállaljuk-e a későbbiekre vonatkozóan nagy valószínűséggel kialakuló lelki bajokat. Természetesen ez egy kiváló, olykor életmentő megoldás is lehet, sok szülő ennek az eljárásnak köszönheti egészséges gyermekét. Az érem mindkét oldalát jól kell értelmeznünk, hiszen nem véletlenül ma már rutin műtétnek számít és rengeteg sikert könyvelhetünk el a számlájára. Véleményem szerint a gond ott kezdődik, amikor az anya csupán maga miatt szeretné ezt választani, mondván- „Ezzel nincsen annyi gond.” (Nem kell gátmetszés, nem tágul ki visszafordíthatatlanul az izomzat., stb…) Nem szabad elfelejteni, hogy ez a TERMÉSZETES útja, hogy életet adjon a gyermekének. Nyilvánvalóan fontos, hogy az anya ne pusztán szenvedésként élje meg a szülést, de nem szabad átesni a ló túloldalára. Ha a szükség úgy kívánja, nem kérdés. Ám saját akaratunkból ne válasszuk, gondoljunk a jövőre, ne csak arra a pár órára, amíg a szülés eltart.

 

2010.11.22.